A nagycímer elsősorban egy ország azon címere, mely a fő tartományokon vagy családi címereken kívül külön egyéb címereket is tartalmaz, melyek az ország vagy a család fennhatósága alá tartoznak. Tartalmazza minden ténylegesen birtokolt terület címerét és az összes igénycímert.
A fenti idézet a Wikipédiából származik, és bár ügyelni szoktam, hogy a szabad lexikonból ne idézzek, de mivelhogy máshol nem találtam jobb definíciót, és amúgyis ez egy nagyon pontos definíció, így bátran beillesztettem. A Magyar címert, úgy gondolom, a legtöbben ismerjük. Ha mást nem látásból, egy iskola falán ha meglátjuk, felismerjük. Bizonyára sokan felismernénk a középcímert is. A horvát sakkmezővel, az erdélyi címerrel, stb. Mindkét címer végső szabályozása 1915-ben történt meg. Ugyanakkor a legtöbb ország a kis- és középcímeren kívül rendelkezik még egy nagycímerrel is (ha ilyen nem lenne, nem lenne értelme a középcímer elnevezésnek). S bár az újkor hajnalán hazánknak is volt ez, de a kiegyezés után nem szabályozták ezt. Minden hivatkozásban csak, mint később rendezendő kérdést tárgyalják. Hajtás után ismertetek egy tervet erre nézve, mely a legnagyobb magyar heraldikus, Altenburger Gusztáv műve (ő tervezte a kis- és középcímerek hivatalos válozatát).