antalaron blogja

A nagycímer elsősorban egy ország azon címere, mely a fő tartományokon vagy családi címereken kívül külön egyéb címereket is tartalmaz, melyek az ország vagy a család fennhatósága alá tartoznak. Tartalmazza minden ténylegesen birtokolt terület címerét és az összes igénycímert.

A fenti idézet a Wikipédiából származik, és bár ügyelni szoktam, hogy a szabad lexikonból ne idézzek, de mivelhogy máshol nem találtam jobb definíciót, és amúgyis ez egy nagyon pontos definíció, így bátran beillesztettem. A Magyar címert, úgy gondolom, a legtöbben ismerjük. Ha mást nem látásból, egy iskola falán ha meglátjuk, felismerjük. Bizonyára sokan felismernénk a középcímert is. A horvát sakkmezővel, az erdélyi címerrel, stb. Mindkét címer végső szabályozása 1915-ben történt meg. Ugyanakkor a legtöbb ország a kis- és középcímeren kívül rendelkezik még egy nagycímerrel is (ha ilyen nem lenne, nem lenne értelme a középcímer elnevezésnek). S bár az újkor hajnalán hazánknak is volt ez, de a kiegyezés után nem szabályozták ezt. Minden hivatkozásban csak, mint később rendezendő kérdést tárgyalják. Hajtás után ismertetek egy tervet erre nézve, mely a legnagyobb magyar heraldikus, Altenburger Gusztáv műve (ő tervezte a kis- és középcímerek hivatalos válozatát).

Egy kis heraldika

Címerleírásnál elengedhetetlen néhány alapvető címertani alapfogalommal megismerkedni. A legfontosabb, hogy a címertanban a bal és jobb oldalak fel vannak cserélve. Oka igen egyszerű: a címert eredetileg pajzson volt, és a pajzsot hordozó szempontjából szemlélték azt. Tehát, ha szemben állunk a falra kihelyezett magyar címerrel, és a nekünk bal oldara levő részét nézzük (azaz a piros-fehér, ún. Árpád-sávosat), akkor mi valójában a címer jobb oldalát nézzük.

Ha egy címert függőlegesen osztjuk több felé, akkor a címer hasításáról, ha függőlegesen, akkor a címer vágásáról beszélünk. Ezen kívül megjegyzendő, hogy a címerekben szereplő állatok, alakok, napok, összefgoglaló nevükön heroldok, mind a címer jobb oldala (tehát szemből tekintve bal oldala) felé néznek, s bár ez alól vannak kivételek, de azokra külön felhívjuk a figyelmet címerleírásnál. Létezik még mezőkre osztás (sakkozás), harántosztás (amikor haránt irányban osztunk, van barharánt osztás, ekkor a harántolás bal oldalról indul), pólyák (középen víszintesen átfutó mező), cölöpök (ugyanez függőlegesen) és harántpólyák (míly meglepetés: ezek haránt irányban).

A címertanban elfogadott színek: piros (vörös), kék, zöld, fekete, bíbor. Két fémünk is van: arany, ezüst (ezeket gyakran, de tévesen sárgának, és fehérnek mondják). Ezenkívül boríthatja a címert még úgynevezett prémek: hermelin, evet, mál, de minthogy ezek a magyar heraldikában igen ritkák, ezektre nem térek ki.

Ezen kívül a heraldikában minden más könnyen érthető, léteznek oroszlánok, kiterjesztett szárnyú sasok, stb, stb. De ezek már érthetőek lesznek. Ha valahol nagyon szakmai rész jönne, ígyérem magyarázok még. De úgy gondoltam ennyi bevezető elég lesz.

A magyar kiscímer

A ma is államcímerként használt kiscímer története az árpád-házi elejinkig nyúlik vissza. A bal oldalt vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, azaz az Árpád-sáv és a jobb oldalt elhelyezhedő mező (vörös mezőben zöld hármashalmon, középsőn arany korona, belőle kinövő ezüst kettőskereszt) egyszerre fejlődött ki. Az Árpád-sávos mező valószínűleg a katalán zászló mintájára lett megalkotva (ott vörös és arany a szín, és ott osztva van). A kettőskereszt eredetéről nemsokat tudunk, valószínúleg bizánci hatásra III Béla idejében használták először. Az mindenesetre tény, hogy a hármashalom és az aranykorona később, a 14. század környékén került alá, mindegy dísznek. A 15. századtól kezdték e két címert közösen együtt használni, egy pajzson. Az 1915-ös címerrendezéskor kikötik, hogy a kiscímeren a magyar Szent Korona nyugszik, címertartók pedig két angyal.

A középcímer

Középcímerekre általában olyan tartományok címereit teszik rá, melyek az országhoz tartoznak, vagy jogos követelés van azokra. Azért ezzel a definícióval óvatosan bánnék, hisz ki mondja meg, hogy mire van jogos követelés. Középcímernél épp annyi címer van belerakva, hogy az még esztétikus legyen. A magyar középcímer újkori alkalmazásakor, mely az 1848-as időktől igaz, a következő címerek tartalmaztak a nagycímerbe: magyar kiscímer, Galícia, Horvátország, Szavónia, Erdély. 1868-ban Fiumét is Magyarországhoz csatolták, így szükségessé vált egy új középcímer alkalmzása.

1874-ben a király elfogadta az új középcímert, mely tartalmazta már Fiume címerét, majd a végső alakot 1915-ben érte el, amik is Bosznia címerét is felvették.

A címer főpajzsában (így nevezzük a nagyobb háttérpajzsot) a következő országok címerei találhatók:

1. Dalmácia: a mai Horvátország déli része. A három leopárd állítólag Diocletianus császártól származik, aki a környékre tette székelyét
2. Horvátország: A mai horvátország északi része. Az Árpád-háziak óta a magyar király egyben Horvátország király is
3. Szalvónia (Szavónország): A mai Horvátország keleti része. Általában Horvát- és Szalvónország összekapcsolásban szerepel
4. Erdély: remélem, magyaráznom nem kell, merre található. Annyit azonban megjegyeznék, hogy nem minden rész, mely Romániában van, és Magyarországhoz tartozott, tartozik ide, csak a Király-hágón túli területek. A többi rész neve Partium (Részek). Erdély címerében a sas egy turul és az erdélyi magyar nemzetet jelképezi, a nap és hold a székely nemzetet, a hét vár pedig a szász nemzetet
5. Bosznia az ékben: 1908-ban annektálta a Monarchia, hivatalosan se Ausztiához, se Magyarországhoz nem tartozott
6. Fiume (ma Rijeka): város nyugat-Horvátországban, 1868-ban, mint Corpus Separatum, a Szent Korona országainak része

E felvezető után legközelebb akkor bemutatom az utoljára megtervezett magyar nagycímert (igénycímert).