Egy érdekes dologra bukkantam. Éles szemem mindig könnyen rátalál matematikailag érdekes tényekre. Így talált példát arra, hogy egy versenyző egy versenyen 3,14 pontot szerzett. A kép után részletek.
Miért olyan különleges a 3,14? A Pí egy érdekes szám. Középiskolából ismerős, az a fura kinézetű betű, ami mindig belemegy valahogy a kör kerület- és területszámító képketébe. Nem igazán tudják általában, hogy miért. Egyszerűen ott van. Értéke 3,14. Aki jobban szereti a matematikát és utánanéz, tudhatja, hogy van jópár matematikai konstans, az ,
,
... stb. Mindezek közül a Pí mégis az egyik kedvencünk nekünk matematikával foglalkozóknak, hisz beleivódott a köztudatba is.
Juan Manuel Fangio, a híres argentin versenyző, aki 5 világbajnoki címével több, mint negyven évig rekorder volt, az 1954-es Brit Nagydíjon Silverstone-ban 3,14 pontot szerzett. Na de hogy? Akkoriban 8, 6, 4, 3, 2 pont járt rendre az első, második, harmadik, negyedik és ötödik helyezettnek. Fangio negyedik lett, 1 kör hátránnyal. Ez eddig 3 pont.
Honnan a maradék 0,14 pont? Egészen 1959-ig 1 pont járt a versenyben leggyorsabb kört teljesítő versenyzőnek. Igen ám, de a mérési pontatlanságok, és a hibahatár miatt (nem ezredmásodperc pontosan mértek) nem egyszer előforult, hogy nem egy, hanem két versenyzőnek is ugyanolyan legjobb ideje lett. Ilyenkor osztozkodtak a pontokon. De az említett versenyen 7 versenyzőnek is ilyen ideje lett, így hét felé kellett osztani azt a pontocskát, így mindenki kapott (két tizedesre kerekítve) pontot. Juan Manuel Fangiónk tehát sikerült beírnia magát a történelembe, nagyszerű győzelmei, és kiválló versenyzői teljesítménye mellett emiatt is!
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.